Aki fallal veszi körül magát,azt nem lehet bántani,sem megsimogatni!


"Ha egyszer becsapsz, az a Te szégyened, ha kétszer, az az enyém....."


called to serve....



Tagadj, felejts el mindent,
A szégyened és összes bűnödet
Lapulj, múltad csak emlék,
Lassan elmarad s egyre távolabbról követ..

(Ismerős arcok)

2010. szeptember 9., csütörtök

Kétféle ember létezik Az egyiket néven nevezik, A másik az, aki tovább megy Úgyis ha elveszik!.............úgyis, ha elveszik!!!!!!!!















bevillanó kép....
a gépteremben vagyok....
éppen szalagot fűzök be....
érzem, a tárgyalóban áll valaki...
kinézek az üvegfalon....
ott áll egy pasi....
vékony, magas,alig múlt 30....
és a jellegzetes kék köpeny....
arcán az ismerős mosoly....
és a berögzött mozdulat...
amit Ő talán nem is tud....
mikor zavarban van, hosszú, lógó karja...esetlen mozdulat, s ujjaival az a megfogalmazhatatlan mozdulat....
ahogy utánozhatatlanul összemorzsolja ujjai hegyét....
a bevillanó képben ez a legjellegzetesebb....
sokszor nincs arc, nincs mosoly, csak a kék köpeny,,,,
no meg ujjainak mozdulata....
annyira ösztönös, leplezetlen, őszinte...
annyira Rá jellemző...

.
.
.
aztán, mikor több. mint 20 év után újra láttam....
tudtam, hogy hiányzik valami....
csak nem jötem rá, mi....
nem a vékony, magas pasi....
nem a kék köpeny.....
nem az arcán a mosoly....
hanem az a mozdulat....
az az ösztönös, kordinálatlan mozdulat...
mert az őszinte volt...
kifejezte az őszinteségét és izgatottságát....
a vágyat, a leplezni kívánt vágyat....
az izgalmat, amit a közelségem kiváltott....
ami miatt az ujjait nem tudta kordában tartani....
az a kék köpenyes vidám pasi....
ez a kép sokat bevillan...
pedig ez több, mint 20 éves....
sokkal többet, mint ez a .... "Vénember"....
aki már kordában tartja az érzelmeit...
akinek nincs kék köpenye...
nem egyszerü mérnök ember...
magasra jutott ....
akinek az ujjai nem mozdulnak olyan izgatottan....
mert nem őszinte...
korlátok közt él...
a teste sem őszinte...
szánalmas korlátok közt...
szánalmas...
.
.
.
ami azért jó érzéssel tölt el...
egy-egy képen látom...
a lánya szemében, szája szegletében bujik meg az a mozdulat, ami az Ő ujjaiban egykor.....
.
.
.
.

és a dal.....


a legnagyobbaktól....


hallgasd meg, van olyan jó, mint a kedvenced....
(szerintem)



















minden mondata fontos...........







Én megérteném,
Hogy mindenki fél
De ha senki nem szól, hogy baj van,
Hát kimondom én.

Itt magas a hegy
S ott túl mély a szakadék,
S a kettő között
Hasít szét engem az ék.

Én nem hiszem el,
Hogy csak így lehet,
Hogy az önzésen kívül 
Az ember mást nem tehet.

Mert ahogyan él,
A végén úgy marad egyedül
És nem lesz már semmi,
Mit szeretne legbelül.

Ez egy baráti jobb,
Mely feléd mutat,
Fogadd el végre
És keressünk kiutat!

Én mondom, merre, 
Te mondod, hogy tegyem,
Hogy itt is meg ott is 
Egyformán jobb legyen.

Játsszuk el, hogy most neked is kék az ég,
Hogy hinni tudsz úgy, mint rég,
Mint mikor gyerekek voltunk még.
Játsszuk el azt, hogy örök a barátság,
Hogy az igaz nem hazugság,
Hogy az álom is valóság!











2010. szeptember 8., szerda

Ugye?











mikor senkim nincs, és nem is lesz,













... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...

Mikor elfutott az utolsó ló,
s olyan üres már az egész lelátó,
és a vagyonom egy tizes lesz,
Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz.

Mikor elgurult az utolsó forint,
és a saját fiam csak úgy rámlegyint,
mikor senkim nincs, és nem is lesz,
Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz.

... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...

Mikor senkinek se kell a melóm,
s csak úgy össze-vissza lóg a karom,
és a szorongás úgy elővesz,
Te majd kézenfogsz, és hazavezetsz.

Mikor túl sok volt a bor meg a sör,
és az élet szétizél meg agyongyötör,
Mikor egyátalán nem szeretsz,
Te majd belém karolsz, s hazavezetsz.

... milyen jó ...
... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...
... milyen jó, milyen jó ...
... milyen jó, milyen jó ...
... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...

Mikor nagy lesz már a saját ruhám,
és a családomnak nincs ideje rám,
és a ténfergésből elég lesz,
Te majd kézenfogsz, és hazavezetsz.

De ha elhagysz engem, meghalok,
vagy ami még rosszabb, tá'n megmaradok.
S akkor mindörökre elveszek,
és már nem kell, aki hazavezet.

... milyen jó ...
... milyen jó ...
... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...
... milyen jó, milyen jó ...
... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...









2010. szeptember 7., kedd




...amikor nehéznek érzed az életed, akkor nézd ezt meg....



...és ne szégyelld a könnyeidat....
az érzéseidet....




2010. szeptember 6., hétfő

kárpótlás....





Bárcsak békén hagyták volna....



....ésaz újabb gyögyszem....







Kerítést bontok....








Ahogy a felhők mögül bújik elő, a ,nap,
Mindjobban vágyom, hogy végre lássalak,
Nálam a fejsze, de ölni, tán nem fogok –
Kerítést bontok, szabadságot hozok.

A fejem tiszta, a céljaim pontosak,
Nem lehet semmi, ami ennél fontosabb:
Szégyenkezni a múltért már nem fogok –
Kerítést bontok, szabadságot hozok.

Csoda, hogy élek, csoda, hogy élhetünk.
Hamvából éled újra az életünk.
Doboló agyamban vérrel írt verssorok –
Kerítést bontok, szabadságot hozok.

Vadlóként vágtató gyönyörű gondolat,
Lüktető sebeket kötöző mozdulat
Szomjakat oltó, nyugtot adó borok –
Kerítést bontok, szabadságot hozok.

A víz erejétől semmivé szakad a gát,
S az ember újból embernek érzi magát
Felejtést nem tűrő, ködbe vesző korok –
Kerítést bontok, szabadságot hozok.
/Nyerges Attila/

2010. augusztus 25., szerda

Ismerős Arcok : Ne gondolj rám 


Egyedül vagyok
Egy idegen városban
Csak néhány jó szót szeretnék

Két szemed kísér
A messzi távolban
Megtennék még bármit ha tehetnék

Ha kezed pihen, egy kézben
Ne gondolj rám!
Ha nem lennél máshol éppen
Ne gondolj rám!
Ha meghalni félsz még, de élni nem tudsz már
Csak akkor gondolj rám...gondolj rám!

Ablakok mögött,
Zokogó esőben
Elfolyó arcok lesnek rám

Diszkréten titkolt,
Rég halott szerelmek
Emlékeiből élnek tán

Ha nem menekülsz még a fénytől
Ne gondolj rám!
Ha a hold nem figyel már az égről
Ne gondolj rám!
Ha meghalni félsz még, de élni nem tudsz már
Csak akkor gondolj rám...gondolj rám!

Ha barátja vagy még a jónak
Ne gondolj rám!
Ha örülni tudsz még a szónak
Ne gondolj rám!
Ha meghalni félsz még, de élni nem tudsz már
Csak akkor gondolj rám...gondolj rám!

Ha kezed pihen, egy kézben
Ne gondolj rám!
Ha nem lennél máshol éppen
Ne gondolj rám!
Ha meghalni félsz még, de élni nem tudsz már
Csak akkor gondolj rám...gondolj rám!






Ismerős Arcok : Te Döntesz 


Olvadj, légy te is olyan,
Olyan, mint más, pont, mint a többiek
Simulj, légy finom s puha,
Meg ne sértsd érzékeny bőrüket

Tagadj, felejts el mindent,
A szégyened és összes bűnödet
Lapulj, múltad csak emlék,
Lassan elmarad s egyre távolabbról követ

Bámulj, nézz mindig tévét
Eleget tudsz már, dobd félre a könyveket
Röhögve legyints rá az öregemberre
Nagyapád sírjára ne pazarolj könnyeket

Köpj rá a szent ünnepeinkre
Úgy a jó, ha mindennap ünnepelsz
Bújj el, mikor valamit tenni kéne
Aztán tartsd a markod, hogy jutalmat érdemelsz

Refrén:
Élj csak így, hisz megvan mindened,
Boldog lesz és nyugodt az életed
De ha elalszol, és meglep majd az álom,
Nyüszítve ébredsz, és akkor már elhiszed,
Hogy a múltad nélkül nem lehet jövőd,
Mert a jövődnek értelmet a múltad ad
És neked is tenned kell valamit azért,
Hogy Magyarnak nevezhesd önmagad




2010. augusztus 24., kedd

Ismerős Arcok : Talán csak álom 



( Nagyszüleinknek )

Kicsit más volt az este
- apám didergő teste -
párás felhőkben mosdatta őt nagyanyám.

Kint már rúgták az ajtót
- a mama sírt csak, de nem szólt -
sötét bőrkabátok vitték nagyapám.

Apám nem értett semmit
- baj van! - mindössze ennyit -
mi történt, és hogyan lesz majd ezután?

Talán néhány nap múlva
- minden rendben lesz újra -
a papa vidáman nyit be a kert kapuján.

Jelszavaktól hemzsegő
pár öntudatlan esztendő
- házak falán hirdet célokat -
s vésett belénk örök ráncokat.
Hazugságokat tanítók
a cinkossá lett "Tanítók".
Ha úgy érzed, hogy megteheted,
bocsásd meg, de el ne feledd!

Aztán aludtak párat
- talán kettőt vagy hármat -
s a papa megjött egy késő délután.

Majdnem olyan, mint régen -
de a szemében szégyen,
mint legyőzöttnek az elveszett harc után.

2010. augusztus 18., szerda

júliusi ajándék.....

mindig szerettem volna olyan ajándékot adni, ami emlékezetes....
és ami személyes.....
nem a megajándékozott személyére szabni, hanem a sajátomra....
ajándék tőlem Neked....
egy könyv (de csak olyan, amit én rongyosra olvasok)
egy toll (amit úgyis sokat használsz, mert a munkádhoz kell)
egy naptár (amin a szeretteid vannak, akik sokat jelentenek számodra)
egy blog (a hozzád való kötődésről és el nem tudni szakadásról)

másoknak talán lomok...s talán neked is, ki is dobhatod őket....
de...
nem tudom , te szeretsz-e ajándékot adni...
de, hogy tudsz, olyat, ami hozzád köt, s amit kidobni sem tudok...
2008 júliusában kaptam....
nem volt semmilyen ünnep....
mégis...
gondoskodtál róla, hogy örök ajándék legyen....
és megünnepelhessem az ajándékozás percét...
(persze az a perc hónapokig kihat állapotomra)
mert azóta minden (eddig ugye 2 ) júliusban újra "kapom"
elindúl fejfájással, erős lázzal, gyengeséggel, és végűl a jellel....
jellel a testemen....
hogy, mikor már azt gondolom, lassan nem jutsz eszembe sem, akkor kénytelen legyek Rád gondolni....
ügyesen tudsz ajándékozni...
mert, vajon a könyv mikor volt utoljára kezedben, egyáltalán olvastál-e belőle egy sort is....
a toll kifogyott-e már, egyáltalán írtál-e vele egy sort is...
s a naptár rég elévült, de mivel a szeretteid vannak rajta, csak nem dobtad ki....
a blogot meg biztos nem olvasod, nem fontos Neked...

azt mondtad, még nem tudod a megoldást, keresed, de ha megtalálod, szólsz...
nem szóltál...
addig is marad a júliusi ajándék, továbbra is az enyém...
és nem veheted el, még Te sem....
most már harmadszor.....
most is eltart pár hónapig, míg túl jutok rajta....
remélem túl jutok....
.
.
s addig többször menekülök ide , a blogra.....


emlékezni..














2010. augusztus 10., kedd




Szabó Győző Gyula:  /   : )   /

Búcsú

Megtehetnéd - a kedvemért -
Hogy lábujjhegyen távozol.
Halkan csukod az ajtót életemre.
Elmész szépen, és nem kukucskálsz,
Nem kell hogy lássad, mennyire fájsz.



2010. július 10., szombat

kinek....kinek....válasszatok.....




És itt fogok ülni melletted, amíg itt vagy a folyónál. És ha lefekszel, a házad előtt fogok aludni. És ha elutazol messzire, oda is utánad megyek. Egészen addig követlek, amíg te magad el nem küldesz. Akkor elmegyek. De akkor is szeretni foglak életem végéig.

*
*
*
És ha így lesz is, ha valóban elveszítem, akkor is nyertem egy boldog napot. És ha arra gondolok, milyen szörnyű ez a világ, akkor egyetlen boldog nap is maga a csoda.


*
*
*
*
Ha valaki el akarja mesélni a történetemet, arra fogom kérni, hogy kezdje úgy, ahogyan a tündérmeséket szokás kezdeni:
Volt egyszer...



*
*
*
Mi a méltóság? Hogy az egész világ azt gondolja rólad, hogy illedelmes, jó kislány
vagy, akinek csordultig telve a szíve felebaráti szeretettel? Figyeld az állatokat, nézz több természetfilmet, és figyeld meg, hogy harcolnak a területükért. Mindannyian örömmel fogadtuk azt a pofont.

*
*
*
Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár véletek vannak, nem birtokaitok.
Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok
el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná
tenni, mint ti vagytok.
Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem a tegnapban meg nem reked.















.....tudjátok, melyik szól nektek?
kinek...kinek...válaszatok....
érdekes lenne tudni, melyiket gondoljátok sajátotoknak....










A furcsák közé tartozom,
Messziről jöttem.
Nem én voltam hozzád durva,
Te voltál!


Borítsunk ránk fátylat,
Halálos minden magyarázat.
Fekete szavakba öltözöm,
Vagy te mész el vagy én költözöm.
A furcsák közé tartozom.
Hazudtunk, hazudtunk, hazudtunk.


Ez így már nem megy tovább,
Kifogynak belőlünk a csodák.
Én Keletnek, te meg Nyugatnak,
Indulnánk végre.


Borítsunk ránk fátylat,
Halálos minden magyarázat.
Fekete szavakba öltözöm,
Vagy te mész el vagy én költözöm.
A furcsák közé tartozom.
Hazudtunk, hazudtunk, hazudtunk.