Ismerős Arcok : Ne gondolj rám
Egy idegen városban
Csak néhány jó szót szeretnék
Két szemed kísér
A messzi távolban
Megtennék még bármit ha tehetnék
Ha kezed pihen, egy kézben
Ne gondolj rám!
Ha nem lennél máshol éppen
Ne gondolj rám!
Ha meghalni félsz még, de élni nem tudsz már
Csak akkor gondolj rám...gondolj rám!
Ablakok mögött,
Zokogó esőben
Elfolyó arcok lesnek rám
Diszkréten titkolt,
Rég halott szerelmek
Emlékeiből élnek tán
Ha nem menekülsz még a fénytől
Ne gondolj rám!
Ha a hold nem figyel már az égről
Ne gondolj rám!
Ha meghalni félsz még, de élni nem tudsz már
Csak akkor gondolj rám...gondolj rám!
Ha barátja vagy még a jónak
Ne gondolj rám!
Ha örülni tudsz még a szónak
Ne gondolj rám!
Ha meghalni félsz még, de élni nem tudsz már
Csak akkor gondolj rám...gondolj rám!
Ha kezed pihen, egy kézben
Ne gondolj rám!
Ha nem lennél máshol éppen
Ne gondolj rám!
Ha meghalni félsz még, de élni nem tudsz már
Csak akkor gondolj rám...gondolj rám!
Ismerős Arcok : Te Döntesz
Olyan, mint más, pont, mint a többiek
Simulj, légy finom s puha,
Meg ne sértsd érzékeny bőrüket
Tagadj, felejts el mindent,
A szégyened és összes bűnödet
Lapulj, múltad csak emlék,
Lassan elmarad s egyre távolabbról követ
Bámulj, nézz mindig tévét
Eleget tudsz már, dobd félre a könyveket
Röhögve legyints rá az öregemberre
Nagyapád sírjára ne pazarolj könnyeket
Köpj rá a szent ünnepeinkre
Úgy a jó, ha mindennap ünnepelsz
Bújj el, mikor valamit tenni kéne
Aztán tartsd a markod, hogy jutalmat érdemelsz
Refrén:
Élj csak így, hisz megvan mindened,
Boldog lesz és nyugodt az életed
De ha elalszol, és meglep majd az álom,
Nyüszítve ébredsz, és akkor már elhiszed,
Hogy a múltad nélkül nem lehet jövőd,
Mert a jövődnek értelmet a múltad ad
És neked is tenned kell valamit azért,
Hogy Magyarnak nevezhesd önmagad