Aki fallal veszi körül magát,azt nem lehet bántani,sem megsimogatni!


"Ha egyszer becsapsz, az a Te szégyened, ha kétszer, az az enyém....."


called to serve....



Tagadj, felejts el mindent,
A szégyened és összes bűnödet
Lapulj, múltad csak emlék,
Lassan elmarad s egyre távolabbról követ..

(Ismerős arcok)

2010. augusztus 25., szerda

Ismerős Arcok : Ne gondolj rám 


Egyedül vagyok
Egy idegen városban
Csak néhány jó szót szeretnék

Két szemed kísér
A messzi távolban
Megtennék még bármit ha tehetnék

Ha kezed pihen, egy kézben
Ne gondolj rám!
Ha nem lennél máshol éppen
Ne gondolj rám!
Ha meghalni félsz még, de élni nem tudsz már
Csak akkor gondolj rám...gondolj rám!

Ablakok mögött,
Zokogó esőben
Elfolyó arcok lesnek rám

Diszkréten titkolt,
Rég halott szerelmek
Emlékeiből élnek tán

Ha nem menekülsz még a fénytől
Ne gondolj rám!
Ha a hold nem figyel már az égről
Ne gondolj rám!
Ha meghalni félsz még, de élni nem tudsz már
Csak akkor gondolj rám...gondolj rám!

Ha barátja vagy még a jónak
Ne gondolj rám!
Ha örülni tudsz még a szónak
Ne gondolj rám!
Ha meghalni félsz még, de élni nem tudsz már
Csak akkor gondolj rám...gondolj rám!

Ha kezed pihen, egy kézben
Ne gondolj rám!
Ha nem lennél máshol éppen
Ne gondolj rám!
Ha meghalni félsz még, de élni nem tudsz már
Csak akkor gondolj rám...gondolj rám!






Ismerős Arcok : Te Döntesz 


Olvadj, légy te is olyan,
Olyan, mint más, pont, mint a többiek
Simulj, légy finom s puha,
Meg ne sértsd érzékeny bőrüket

Tagadj, felejts el mindent,
A szégyened és összes bűnödet
Lapulj, múltad csak emlék,
Lassan elmarad s egyre távolabbról követ

Bámulj, nézz mindig tévét
Eleget tudsz már, dobd félre a könyveket
Röhögve legyints rá az öregemberre
Nagyapád sírjára ne pazarolj könnyeket

Köpj rá a szent ünnepeinkre
Úgy a jó, ha mindennap ünnepelsz
Bújj el, mikor valamit tenni kéne
Aztán tartsd a markod, hogy jutalmat érdemelsz

Refrén:
Élj csak így, hisz megvan mindened,
Boldog lesz és nyugodt az életed
De ha elalszol, és meglep majd az álom,
Nyüszítve ébredsz, és akkor már elhiszed,
Hogy a múltad nélkül nem lehet jövőd,
Mert a jövődnek értelmet a múltad ad
És neked is tenned kell valamit azért,
Hogy Magyarnak nevezhesd önmagad




2010. augusztus 24., kedd

Ismerős Arcok : Talán csak álom 



( Nagyszüleinknek )

Kicsit más volt az este
- apám didergő teste -
párás felhőkben mosdatta őt nagyanyám.

Kint már rúgták az ajtót
- a mama sírt csak, de nem szólt -
sötét bőrkabátok vitték nagyapám.

Apám nem értett semmit
- baj van! - mindössze ennyit -
mi történt, és hogyan lesz majd ezután?

Talán néhány nap múlva
- minden rendben lesz újra -
a papa vidáman nyit be a kert kapuján.

Jelszavaktól hemzsegő
pár öntudatlan esztendő
- házak falán hirdet célokat -
s vésett belénk örök ráncokat.
Hazugságokat tanítók
a cinkossá lett "Tanítók".
Ha úgy érzed, hogy megteheted,
bocsásd meg, de el ne feledd!

Aztán aludtak párat
- talán kettőt vagy hármat -
s a papa megjött egy késő délután.

Majdnem olyan, mint régen -
de a szemében szégyen,
mint legyőzöttnek az elveszett harc után.

2010. augusztus 18., szerda

júliusi ajándék.....

mindig szerettem volna olyan ajándékot adni, ami emlékezetes....
és ami személyes.....
nem a megajándékozott személyére szabni, hanem a sajátomra....
ajándék tőlem Neked....
egy könyv (de csak olyan, amit én rongyosra olvasok)
egy toll (amit úgyis sokat használsz, mert a munkádhoz kell)
egy naptár (amin a szeretteid vannak, akik sokat jelentenek számodra)
egy blog (a hozzád való kötődésről és el nem tudni szakadásról)

másoknak talán lomok...s talán neked is, ki is dobhatod őket....
de...
nem tudom , te szeretsz-e ajándékot adni...
de, hogy tudsz, olyat, ami hozzád köt, s amit kidobni sem tudok...
2008 júliusában kaptam....
nem volt semmilyen ünnep....
mégis...
gondoskodtál róla, hogy örök ajándék legyen....
és megünnepelhessem az ajándékozás percét...
(persze az a perc hónapokig kihat állapotomra)
mert azóta minden (eddig ugye 2 ) júliusban újra "kapom"
elindúl fejfájással, erős lázzal, gyengeséggel, és végűl a jellel....
jellel a testemen....
hogy, mikor már azt gondolom, lassan nem jutsz eszembe sem, akkor kénytelen legyek Rád gondolni....
ügyesen tudsz ajándékozni...
mert, vajon a könyv mikor volt utoljára kezedben, egyáltalán olvastál-e belőle egy sort is....
a toll kifogyott-e már, egyáltalán írtál-e vele egy sort is...
s a naptár rég elévült, de mivel a szeretteid vannak rajta, csak nem dobtad ki....
a blogot meg biztos nem olvasod, nem fontos Neked...

azt mondtad, még nem tudod a megoldást, keresed, de ha megtalálod, szólsz...
nem szóltál...
addig is marad a júliusi ajándék, továbbra is az enyém...
és nem veheted el, még Te sem....
most már harmadszor.....
most is eltart pár hónapig, míg túl jutok rajta....
remélem túl jutok....
.
.
s addig többször menekülök ide , a blogra.....


emlékezni..














2010. augusztus 10., kedd




Szabó Győző Gyula:  /   : )   /

Búcsú

Megtehetnéd - a kedvemért -
Hogy lábujjhegyen távozol.
Halkan csukod az ajtót életemre.
Elmész szépen, és nem kukucskálsz,
Nem kell hogy lássad, mennyire fájsz.