Bárcsak békén hagyták volna....
....ésaz újabb gyögyszem....
Kerítést bontok....
Ahogy a felhők mögül bújik elő, a ,nap,
Mindjobban vágyom, hogy végre lássalak,
Nálam a fejsze, de ölni, tán nem fogok –
Kerítést bontok, szabadságot hozok.
A fejem tiszta, a céljaim pontosak,
Nem lehet semmi, ami ennél fontosabb:
Szégyenkezni a múltért már nem fogok –
Kerítést bontok, szabadságot hozok.
Csoda, hogy élek, csoda, hogy élhetünk.
Hamvából éled újra az életünk.
Doboló agyamban vérrel írt verssorok –
Kerítést bontok, szabadságot hozok.
Vadlóként vágtató gyönyörű gondolat,
Lüktető sebeket kötöző mozdulat
Szomjakat oltó, nyugtot adó borok –
Kerítést bontok, szabadságot hozok.
A víz erejétől semmivé szakad a gát,
S az ember újból embernek érzi magát
Felejtést nem tűrő, ködbe vesző korok –
Kerítést bontok, szabadságot hozok.
/Nyerges Attila/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése