Kétféle ember létezik Az egyiket néven nevezik, A másik az, aki tovább megy Úgyis ha elveszik!.............úgyis, ha elveszik!!!!!!!!

bevillanó kép....

a gépteremben vagyok....

éppen szalagot fűzök be....

érzem, a tárgyalóban áll valaki...

kinézek az üvegfalon....

ott áll egy pasi....

vékony, magas,alig múlt 30....

és a jellegzetes kék köpeny....

arcán az ismerős mosoly....

és a berögzött mozdulat...

amit Ő talán nem is tud....

mikor zavarban van, hosszú, lógó karja...esetlen mozdulat, s ujjaival az a megfogalmazhatatlan mozdulat....

ahogy utánozhatatlanul összemorzsolja ujjai hegyét....

a bevillanó képben ez a legjellegzetesebb....

sokszor nincs arc, nincs mosoly, csak a kék köpeny,,,,

no meg ujjainak mozdulata....

annyira ösztönös, leplezetlen, őszinte...

annyira Rá jellemző...

.

.

.

aztán, mikor több. mint 20 év után újra láttam....

tudtam, hogy hiányzik valami....

csak nem jötem rá, mi....

nem a vékony, magas pasi....

nem a kék köpeny.....

nem az arcán a mosoly....

hanem az a mozdulat....

az az ösztönös, kordinálatlan mozdulat...

mert az őszinte volt...

kifejezte az őszinteségét és izgatottságát....

a vágyat, a leplezni kívánt vágyat....

az izgalmat, amit a közelségem kiváltott....

ami miatt az ujjait nem tudta kordában tartani....

az a kék köpenyes vidám pasi....

ez a kép sokat bevillan...

pedig ez több, mint 20 éves....

sokkal többet, mint ez a .... "Vénember"....

aki már kordában tartja az érzelmeit...

akinek nincs kék köpenye...

nem egyszerü mérnök ember...

magasra jutott ....

akinek az ujjai nem mozdulnak olyan izgatottan....

mert nem őszinte...

korlátok közt él...

a teste sem őszinte...

szánalmas korlátok közt...
szánalmas...
.
.
.

ami azért jó érzéssel tölt el...
egy-egy képen látom...
a lánya szemében, szája szegletében bujik meg az a mozdulat, ami az Ő ujjaiban egykor.....
.
.
.
.

és a dal.....


a legnagyobbaktól....


hallgasd meg, van olyan jó, mint a kedvenced....
(szerintem)

minden mondata fontos...........

Én megérteném,
Hogy mindenki fél
De ha senki nem szól, hogy baj van,
Hát kimondom én.

Itt magas a hegy
S ott túl mély a szakadék,
S a kettő között
Hasít szét engem az ék.

Én nem hiszem el,
Hogy csak így lehet,
Hogy az önzésen kívül 
Az ember mást nem tehet.

Mert ahogyan él,
A végén úgy marad egyedül
És nem lesz már semmi,
Mit szeretne legbelül.

Ez egy baráti jobb,
Mely feléd mutat,
Fogadd el végre
És keressünk kiutat!

Én mondom, merre, 
Te mondod, hogy tegyem,
Hogy itt is meg ott is 
Egyformán jobb legyen.

Játsszuk el, hogy most neked is kék az ég,
Hogy hinni tudsz úgy, mint rég,
Mint mikor gyerekek voltunk még.
Játsszuk el azt, hogy örök a barátság,
Hogy az igaz nem hazugság,
Hogy az álom is valóság!