Aki fallal veszi körül magát,azt nem lehet bántani,sem megsimogatni!


"Ha egyszer becsapsz, az a Te szégyened, ha kétszer, az az enyém....."


called to serve....



Tagadj, felejts el mindent,
A szégyened és összes bűnödet
Lapulj, múltad csak emlék,
Lassan elmarad s egyre távolabbról követ..

(Ismerős arcok)

2010. szeptember 9., csütörtök

Kétféle ember létezik Az egyiket néven nevezik, A másik az, aki tovább megy Úgyis ha elveszik!.............úgyis, ha elveszik!!!!!!!!















bevillanó kép....
a gépteremben vagyok....
éppen szalagot fűzök be....
érzem, a tárgyalóban áll valaki...
kinézek az üvegfalon....
ott áll egy pasi....
vékony, magas,alig múlt 30....
és a jellegzetes kék köpeny....
arcán az ismerős mosoly....
és a berögzött mozdulat...
amit Ő talán nem is tud....
mikor zavarban van, hosszú, lógó karja...esetlen mozdulat, s ujjaival az a megfogalmazhatatlan mozdulat....
ahogy utánozhatatlanul összemorzsolja ujjai hegyét....
a bevillanó képben ez a legjellegzetesebb....
sokszor nincs arc, nincs mosoly, csak a kék köpeny,,,,
no meg ujjainak mozdulata....
annyira ösztönös, leplezetlen, őszinte...
annyira Rá jellemző...

.
.
.
aztán, mikor több. mint 20 év után újra láttam....
tudtam, hogy hiányzik valami....
csak nem jötem rá, mi....
nem a vékony, magas pasi....
nem a kék köpeny.....
nem az arcán a mosoly....
hanem az a mozdulat....
az az ösztönös, kordinálatlan mozdulat...
mert az őszinte volt...
kifejezte az őszinteségét és izgatottságát....
a vágyat, a leplezni kívánt vágyat....
az izgalmat, amit a közelségem kiváltott....
ami miatt az ujjait nem tudta kordában tartani....
az a kék köpenyes vidám pasi....
ez a kép sokat bevillan...
pedig ez több, mint 20 éves....
sokkal többet, mint ez a .... "Vénember"....
aki már kordában tartja az érzelmeit...
akinek nincs kék köpenye...
nem egyszerü mérnök ember...
magasra jutott ....
akinek az ujjai nem mozdulnak olyan izgatottan....
mert nem őszinte...
korlátok közt él...
a teste sem őszinte...
szánalmas korlátok közt...
szánalmas...
.
.
.
ami azért jó érzéssel tölt el...
egy-egy képen látom...
a lánya szemében, szája szegletében bujik meg az a mozdulat, ami az Ő ujjaiban egykor.....
.
.
.
.

és a dal.....


a legnagyobbaktól....


hallgasd meg, van olyan jó, mint a kedvenced....
(szerintem)



















minden mondata fontos...........







Én megérteném,
Hogy mindenki fél
De ha senki nem szól, hogy baj van,
Hát kimondom én.

Itt magas a hegy
S ott túl mély a szakadék,
S a kettő között
Hasít szét engem az ék.

Én nem hiszem el,
Hogy csak így lehet,
Hogy az önzésen kívül 
Az ember mást nem tehet.

Mert ahogyan él,
A végén úgy marad egyedül
És nem lesz már semmi,
Mit szeretne legbelül.

Ez egy baráti jobb,
Mely feléd mutat,
Fogadd el végre
És keressünk kiutat!

Én mondom, merre, 
Te mondod, hogy tegyem,
Hogy itt is meg ott is 
Egyformán jobb legyen.

Játsszuk el, hogy most neked is kék az ég,
Hogy hinni tudsz úgy, mint rég,
Mint mikor gyerekek voltunk még.
Játsszuk el azt, hogy örök a barátság,
Hogy az igaz nem hazugság,
Hogy az álom is valóság!











2010. szeptember 8., szerda

Ugye?











mikor senkim nincs, és nem is lesz,













... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...

Mikor elfutott az utolsó ló,
s olyan üres már az egész lelátó,
és a vagyonom egy tizes lesz,
Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz.

Mikor elgurult az utolsó forint,
és a saját fiam csak úgy rámlegyint,
mikor senkim nincs, és nem is lesz,
Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz.

... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...

Mikor senkinek se kell a melóm,
s csak úgy össze-vissza lóg a karom,
és a szorongás úgy elővesz,
Te majd kézenfogsz, és hazavezetsz.

Mikor túl sok volt a bor meg a sör,
és az élet szétizél meg agyongyötör,
Mikor egyátalán nem szeretsz,
Te majd belém karolsz, s hazavezetsz.

... milyen jó ...
... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...
... milyen jó, milyen jó ...
... milyen jó, milyen jó ...
... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...

Mikor nagy lesz már a saját ruhám,
és a családomnak nincs ideje rám,
és a ténfergésből elég lesz,
Te majd kézenfogsz, és hazavezetsz.

De ha elhagysz engem, meghalok,
vagy ami még rosszabb, tá'n megmaradok.
S akkor mindörökre elveszek,
és már nem kell, aki hazavezet.

... milyen jó ...
... milyen jó ...
... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...
... milyen jó, milyen jó ...
... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...









2010. szeptember 7., kedd




...amikor nehéznek érzed az életed, akkor nézd ezt meg....



...és ne szégyelld a könnyeidat....
az érzéseidet....




2010. szeptember 6., hétfő

kárpótlás....





Bárcsak békén hagyták volna....



....ésaz újabb gyögyszem....







Kerítést bontok....








Ahogy a felhők mögül bújik elő, a ,nap,
Mindjobban vágyom, hogy végre lássalak,
Nálam a fejsze, de ölni, tán nem fogok –
Kerítést bontok, szabadságot hozok.

A fejem tiszta, a céljaim pontosak,
Nem lehet semmi, ami ennél fontosabb:
Szégyenkezni a múltért már nem fogok –
Kerítést bontok, szabadságot hozok.

Csoda, hogy élek, csoda, hogy élhetünk.
Hamvából éled újra az életünk.
Doboló agyamban vérrel írt verssorok –
Kerítést bontok, szabadságot hozok.

Vadlóként vágtató gyönyörű gondolat,
Lüktető sebeket kötöző mozdulat
Szomjakat oltó, nyugtot adó borok –
Kerítést bontok, szabadságot hozok.

A víz erejétől semmivé szakad a gát,
S az ember újból embernek érzi magát
Felejtést nem tűrő, ködbe vesző korok –
Kerítést bontok, szabadságot hozok.
/Nyerges Attila/